Solti Henrietta
Egy kis érdekesség a műköröm történetéből
A műköröm nem csak a mai, modern kor találmánya. Az ápolt, színezett, illetve az extrém hosszúságú körmök viselése mindig is luxus volt, a gazdagságot a jólétet szimbolizálta. Már Krisztus előtt 3000 évvel a babiloni királyok aranyozott körömápoló „szerszámokat” használtak. Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket. Az Egyiptomi fáraók isteneikhez kívántak hasonlóak leni hosszú, aranyozott pótkörmeikkel, Kleopátra porcelán műkörmöket viselt, a nemesek körmeiket hennával díszítették. A római császár, Néró felesége, Poppea állati zsiradékból és vérből álló keverékkel színezte körmeit. A kínai császárok i.e. 600 aranyra és ezüstre, a XV. századi Ming dinasztia tagjai pedig feketére és vörösre festették körmeiket. Rizspapírral vagy selyemmel vonták be, porcelánporral erősítették azokat.
Az i.e. 500 az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával, illetve hennával festették. Később hosszú ideig csak a hennával való színezés maradt fenn körömápolási módszerként. Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Törökországban a hennával való festés mind a mai napig alkalmazzák.
Az ókori rómaiaknál és görögöknél eleinte csak a férfiak manikűrözték körmeiket, lábápolásra külön rabszolgákat tartottak. A kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak. A korai Róma, Babilon, és Egyiptom katonai vezérei ajkuk színével azonosra festették körmeiket csata előtt.
A XVII. században, Júdeában igen fájdalmas módszerrel, tetováló tű segítségével juttattak festékanyagot a körömmátrixba, így ezután festett körmük nőtt.
Az újkori körömápolás korszaka 1830-tól kezdődött, amikor Fülöp Lajos francia király kéz-és lábápoló orvosa Dr. Sitts módszere Párizsból átkerült a tengeren túlra. A körömbőr kezelésére Sitté doktor bőroldót és rózsafa pálcikát használt. Paszták krémek segítségével segítette elő a körmök csillogását. Módszerének továbbfejlesztett változatát hívjuk ma francia manikűrnek.
A körömápolás 1917 után gyors fejlődésnek indult a különböző találmányok hatására, ekkor jelentek meg a körömbőr eltávolítók, csiszolóporos reszelők, a folyékony lakkok.
Charles Revlon találta fel 1920-as évek közepén a tartós körömlakkot, amit eredetileg autólakknak szánt. Később, 1932-ben forradalmi fejlődést eredményezett a körömkozmetikában Charles Revlon kémikus testvére, Joseph Revlon által kifejlesztett átlátszó pigment tartalmú körömlakk. A pigmentek tették lehetővé a különböző színek létrehozását.
Az első modernkori műköröm 1934-ben, Amerikában került forgalomba, melyet egy fogorvos fejlesztett ki. Ettől kezdve már mindenki számára (rágott, apró körműek) elérhetővé vált a szép, ápolt, lakkozott köröm.
A 70-es években született a selyem- és üvegszállal kombinált akril-technika. A fogpótlásoknál alkalmazott kétkomponensű anyagot hordtak fel a körömre, formázták, csiszolták és polírozták. Ekkora Európát is elérte a műköröm divatja.
A műköröm építésbe Dr. Nordström 1974-ben új technológiát hozott létre, aminek útóda az UV fényre kötő műköröm alapanyag, a „zselé”.
A 80-as évektől Európa után Magyarországon is elindul a műköröm készítés. Azóta már számos technika vált ismertté. Újabb és újabb anyagokkal, díszekkel, technikákkal, formákkal rukkolnak elő az alapanyag gyártó cégek, azért, hogy megkönnyítsék a műkörmösök munkáját, ezáltal mi körmösök szebbnél szebb körmökkel csaljunk mosolyt az elégedett vendégek arcára.